Bemutatkozom

Tóthné Törőcsik Barbara vagyok. 52 évemből már 30 éve házas.  

Mi a titkunk?

• A szeretet túl egyszerű válasz lenne, hiszen nehezen megfogható gyakorlati példák nélkül. De igen, természetesen a szeretet. Sőt, a szerelem, hiszen az első szerelem lángja nem alakul át szeretetté, hanem szerelem kell, hogy maradjon.
• Másik titkunk, hogy nemcsak olyanok vagyunk, mint két puzzle, hanem mint két amőba. Egyrészt tökéletesen illünk egymáshoz, különböző természetünk ellenére, másrészt nem sziámi ikrekként éljük az életünket, hanem önállóan is aktív, kreatív és értékes életet élünk saját elhívásunk, szolgálatunk szerint. Külön énidővel is töltődünk, nem feltétlenül csak mi idővel. A saját hobbik is helyet kapnak, mint a férjemnél a motorozás vagy a horgászat.
• Titkunk még, hogy nagy hangsúlyt fektetünk a másik felé való figyelmességre, kedvességre, törődésre. 30 év után is kávéval várom haza a férjemet, mert tudom, hogy jólesik neki egy szusszanásnyi átmenet a munka és a család között. 
• Minden napunkat egy kiadós öleléssel kezdjük még álmosan, félálomban, de annál nagyobb szeretettel.
• Titkunk még a humor, mely áthidal, megold, felold olyan dolgokat, melyeken nem érdemes rágódni.
• Legfőbb titkunk pedig az Istennel való személyes kapcsolatunk, a hitünk, mely mindennek az alapja, s amely mindenen átível.

32 éve ismerjük egymást, és 30 éves házasok. A megismerkedésünk 30. évfordulóján olajfát ültettünk a kertünkbe, mely két év alatt sok új levelet hozott… sok új élményt, sok örömteli napot. Ugyanazon a napon egy gránátalma fát is ültettek a gyerekek, mely csodás virágokkal kápráztat el tavasszal, emlékeztetve mindannyiunkat Isten jóságára és hűségére.

Bemutatkozásomat négy gyermekünkkel folytatom.

Dóra (27), Áron (25), Ábel (22), Zoé (14) évesek. Csodák és áldások. Családunk ereje abban rejlik, hogy minőségi időt töltünk egymással. Épp ezért döntöttünk az otthonoktatás mellett is.

A kíméletesebbek csodabogaraknak, különcöknek, egy-két kivételtől eltekintve mindenki más őrültnek, deviánsnak, magamutogatónak titulált bennünket. Persze ettől nem lettünk szárnyaszegettek… sőt.

Bátraknak, úttörőknek és győzteseknek gondoltuk és éreztük magunkat és azok is vagyunk. Valami olyat valósítottunk meg 16 éven keresztül, amire ma már egyre inkább rákérdeznek, elismerően bólintanak, s maguknak sem bevallva: irigyelnek.

Megtapasztaltam Isten végtelen támogatását, kreativitását ebben az elhívásban, melyről A család ereje című könyvemben is írok. Nem múló hóbort ennyi éven keresztül szenvedélyesen tenni a család értékeinek kiaknázásáért. Szilárd meggyőződés, elköteleződés és tűz.

Óriási hála van a szívemben a férjem iránt, aki cseppet sem kételkedve támogatott ebben az elhívásban, és a gyerekek iránt, akik élvezték, értékelték ezt a kalandot. 

Tudtátok, hogy már kétszeres nagymama is vagyok?

Bizony! Abigél és Panni a két csoda unokám. A távolság ellenére építjük, ápoljuk, őrizzük a kapcsolatot, melyben sok "tényleg" "emlékszem" "ti is" élmény tör a felszínre.

• Elgondolkodom a felelősség szón, mely akkor nem volt ekkora súlyú, mikor nálunk voltak kicsik a gyerekek.
• És jó látni, hogy ha álmosan az Édesanyjára dől valamelyik Kicsi és nyújtom a kezem, hogy jöjjön hozzám, akkor megrázza a fejét és még szorosabban öleli a számára a világon legfontosabb személyt: a Lányomat.
• Elmélázom azon is, hogy én nem akarok semmit bepótolni hiányos anyai éveimből az unokákkal, hiszen a föld legteljesebb anyasága az enyém. (Ugye te is így gondolkodsz a sajátodról?) Önmagában élvezem az unokázást és nem szeretet pótlékként. Nem anyaságom kiegészítőjeként tekintek erre az új szerepemre, hanem egy merőben más ölelésre, mint ahogy a gyermekeimet öleltem és ölelem.
• Örömmel látom a lányom kreativitását, ötletességét, leleményességét, ugyanakkor szívesen adok tanácsot, ha kikéri a véleményemet. Egymás határainak a tiszteletben tartása nemcsak az ifjú anyuka önérzetét erősíti, de még jobb anyává teszi. (Már most is szuper anyuka!)
• Örömmel látom a generációkon átívelő krisztusi szeretetet, melyért nem tudok elég hálás lenni.