Szégyen

A szégyen a legalacsonyabb energiaszintű érzelem. A szégyenben feladjuk. Legyőzöttnek érezzük magunkat, és lemondók vagyunk magunkkal szemben. 

A szégyen maga a teljes kudarc. Egy vesztes állapot. Ennek az érzelmi gyűrűnek mi a megszakítókulcsa? EGY ÚJ NÉZŐPONT. Vagyis: "A hiba és én EGY vagyunk" nézőpontból szabadulni. "A rossz, hibás cselekedet én vagyok. A rossz cselekedet rossz gyökérből jön, ami én vagyok." Ez az azonosítás a rossz nézőpont. A rossz nézőpontból való szabadulás első lépése ennek felismerése, majd elismerése. A harmadik lépés pedig a rossz, hibás cselekedet pontos beazonosítása, részekre bontása. A konzultációk során gyakran találkozom a szégyen valamilyen formájával, vagyis "eredetével". Leggyakrabban a saját anyától elszenvedett traumák vezetnek szégyenhez, vagyis a saját cselekedeteknek jóformán semmi köze a szégyen fennállásához. (inkább csak fenntartásához) Egy hozott bélyeg, egy kolonc, amiből van kiút. Ez a kiút létrejöhet egy másodperc alatt, vagy évtizedek alatt sem. A kérdés, hogy mennyire van benne a szégyenben a "kényelmes" mártír szerep. Szégyen alapú társadalmunk csak nehezíti ezt a szabadulást, de mi a szégyen elé futhatunk és húzhatunk egy vonalat: Eddig és ne tovább! Talán túl egyszerűnek hangzik? Sok dolgot divatból túlbonyolítunk, de mi ne merüljünk el a szégyenben és akkor egyre inkább kényelmetlenül fogja érezni magát nálunk. 

A szégyen koloncából szabadulni nem a legegyszerűbb mutatvány. De ha egy kétkarú mérlegre gondolsz, akkor talán könnyebben megérted a technikát.

Az egyik oldalon ott a szégyen, a maga társaival (lemondás, feladás, kudarc, veszteség, stressz, önvád, értéktelenség, bizalmatlanság, önbüntetés, kritikusság, megfelelési kényszer, bizonyítási vágy, maximalizmus, behódolás… )Ha ezen az oldalon nem csücsül ott az önsajnálat és a mártír szerep, akkor félig nyertél. Vagyis: A kétkarú mérleg másik oldalán kéne dolgoznod. Ez pedig az unalomig skandált divatos "önismeret". Igen, ha vágysz megismerni magad, ha teszel azért, hogy a hamis, szégyenteljes képről lerántsd a leplet és fellebbentsd a fátylat csodás és értékes önmagad előtt, akkor a szégyen megszégyenül, hogy le lett leplezve és nem lesz maradása. Ennél bonyolultabb? így érzed, vagy így mondták mások?

• Mit hiszel el magadról?
• Milyen (ön)kép szerint élsz és mozogsz a világban?
• Kinek engeded meg, hogy ezt a képet hitelesen eléd tárja?

Nos? Mikor fordítottál legutóbb időt a hiteles, reális énképed felfedésére, megtalálására? Az idejét sem tudod?  Szenvedélyesen vágyom eljuttatni a hozzám fordulókat oda, ahová én már Isten kegyelméből eljutottam.. Minél többet és jobban dolgozunk a reális, szeretetteljes énképünkön, annál inkább lesz egészséges minden sejtünk, beleértve a szégyentől átitatott sejteket is, melyek végre megszabadulhatnak a szégyenbélyegtől.

ÉRTÉKES VAGY! Dolgozz magadon, megéri!

"Szégyelld magad!"

• Hányszor hallottad ezt gyerekkorodban?
• Hallod még ma is ezt a mondatot?
• Mit tesz a tested, mikor engedelmeskedik ennek a mondatnak?
• Milyen érzés kerít azonnal hatalmába, mikor hallod ezt a mondatot?
• Milyen dolgokban vagy bizonytalan a szégyen miatt?
• Milyen terveket, döntéseket hoztál meg későn, vagy hibásan a szégyen miatt?
• Milyen kalandokat, élményeket mulasztottál el a szégyen miatt?
• Mit nem tettél meg soha a szégyen miatt?

.Nem tudom, hogy felfigyeltél-e arra, hogy nem azt írtam, hogy szégyened. Ez nem a tiéd! Kezdd úgy a változást, változtatást, SZABADULÁST, hogy a szavaiddal távol tartod a szégyent: Ez nem a részem, nem a tulajdonom. Nincs hozzá közöm. Mielőtt megijednél, hogy valami működésképtelen mantrázásra hívlak, hadd emlékeztesselek, hogy a szavaink az életünk formálói, befolyásolói. Tehát ez az első lépés….

"Szégyelld magad!"

• Hányszor mondtad már a gyermekednek ezt a mondatot?
• MIT ÉRZEL MOST?