Házasság Hete

A Házasság hetének megtartása nem egy szép hagyomány, sokkal inkább egy erőteljes útjelző tábla. Főútvonal? Stop tábla? Behajtani tilos? Kötelező haladási irány? Lakó-pihenő övezet?

Kinek-kinek, mást és mást jelent a házasság. És persze vannak árnyalatai, hiszen nincs két egyforma házasság, de jó, ha az alapok egy irányba mutatnak. Isten tervében a házasság egyet jelent: SZÖVETSÉG. Egy csodás kapcsolat, melynek három lépcsőjéről szeretnék írni a Házasság Hete alkalmából. Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből választottam egy verset: "A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté."

1. ELHAGYJA
2. RAGASZKODIK
3. EGY TEST

*****Csak akkor tudunk valami újat kezdeni, ha a régit elhagyjuk, hisz reggel sem a pizsamára húzzuk fel a ruhánkat. Elhagyni valamit (szokásokat, tradíciókat, berögződéseket, szabályokat) és valakit(szülőket, testvéreket) NEM azt jelenti, hogy nem akarunk tudni róluk, nem szeretjük őket, megszakítjuk a kapcsolatot, vagy nem tartjuk fontosnak a véleményüket.

Mégis van egy HATÁR, amit át kell lépnünk, hogy ez az elválás, leválás, elhagyás megtörténhessen. És persze könnyű lenne az ehhez való igazodást leegyszerűsíteni egy szabálygyűjteményben, de nincs ilyen. És jó, hogy nincs ilyen, mert dolgozhatunk rajta, alakíthatjuk, magunkra szabhatjuk, hogy mi az a határ, ami egy házasságban egészséges ahhoz, hogy az elválás megtörténjen. Például jelenthetné egyetemesen az "elhagyja" a külön költözés, külön élés a szülőktől? Nem. Hiszen nem olyan egyszerű házhoz, lakáshoz jutni, sőt régebben akár 3-4 generáció is együtt élt. És ha az idős szülőket kell ápolni? Akkor a hagyományoktól, szabályoktól kéne megválni ahhoz, hogy az "elhagyja" megvalósulhasson? Nem. Hiszen, azok arra (is) valók, hogy a következő generáció ápolja, továbbvigye. 

A kulcs a SZÖVETSÉG. Amikor megköttetik a házassági szövetség, akkor minden a helyére kerül. Elkezdődik valami új. Együtt, egységben, szeretetben, tiszteletben való építkezés kezdődik. Ez az építkezés az, amikor magukra szabja egy pár azt, hogy "elhagyja". Már épülnek az új határok, új kerítés, zárható kulccsal. (átvitt értelemben) Magánügyek és belügyek lesznek bizonyos területek. Ezek nem feltétlenül a titkosságuk miatt, hanem a bensőségességük miatt lesznek más számára nem hozzáférhetőek. Az ötletelés, tanácsolás, döntés legfelsőbb fóruma már az új pár tekintélye alá tartozik. És ehhez jó, ha már a kezdetekben ragaszkodnak. Kizárólag övék a felelősség a családjukat illető dolgokban. És ott a másik oldal: Féltékenység és kontroll nélküli szabadságra kell engedni a gyermeket, aki már nem hozzánk tartozik elsősorban, s ezt nem könnyű megemészteni, jól kezelni Ezt is tanulni kell. Mindent egybevetve: Elhagyni a fészket, a szülőket, leválni róluk és újat alapítani nem megy egy pillanat alatt. Ez egy szeretetteljes folyamat, melynek a legelső pontja egy döntés, az egyik fél részéről: "Elengedem", a másik fél részéről: "Elhagyom"

Tehát miután elhagytuk, ragaszkodunk. A sorrend felcserélése képtelenség. Amikor úgy szeretnénk ragaszkodni, hogy az elhagyás nem történik meg, akkor valójában nem szeretnénk igazán ragaszkodni. Halló!!!A ragaszkodás egy elég erős formája a kapcsolódásnak. Vagyis ez nem egy laza kapcsolat. A ragaszkodás felülír mindent. A döntés maga tartja össze és nem az érzelmek, nem a cselekedetek. Ma ragaszkodom, mert… holnap nem ragaszkodom, mert. Ez nem így működik. 

A ragaszkodás képes megújulást hozni, megbocsátani, újrakezdeni. A ragaszkodás csodákat rejt.- A ragaszkodás lehet, hogy csak az egyik fél részéről működik? Sajnos igen. De ez leginkább az elválás hiánya, mintsem a másik fél hibája. Valami a múltban, valami a mélyben megakadályozza a ragaszkodást.- A ragaszkodás ragadós, vagyis ledöntheti a másikban azokat a falakat, amelyek megakadályozzák a ragaszkodását. Mintha "újraszocializálódna" az új kapcsolatban, megtapasztalva a ragaszkodás áldásait.- A ragaszkodás elég az egyik fél részéről? Egy ideig igen, de ezt nem sokáig bírja el egy kapcsolat. Rés keletkezik. Az pedig sok téves út kapuja lehet.- A ragaszkodás lehet nyomasztó? Igen. Az egészségtelen ragaszkodás akár kontroll, akár féltékenység formájában is testet ölthet.

A ragaszkodás ragasztója tehát egy döntés. De dönthetek menet közben másképp? Igen. A gyakorlat ezt mutatja. Mi történik ekkor? Szakítás, elválás. Gondold végig! Amikor elszakítasz valamit, mi lesz annak az eredménye? Két sérült, csonkolt darab. A szakítás szélei fájdalmasak. Sokan mégis bevállalják. Viszont van, amikor ez az egyetlen járható út. A bántalmazó kapcsolatban. A ragaszkodás képes fejlődni, erősebbé válni és egészséges mederben maradni. Erre a fejlődésre és erősödésre vagyunk elhívva. 

Az Igevers folytatását így olvassuk: Többé nem két test, hanem egy. Ez sokakat megrémít. "Nem lehetek ezután önálló lény? Mi ez? Valami egyesítő program, amiben elveszítem az önállóságomat, az identitásomat?" Vagy egy testté lenni, csupán a szexualitást jelenti? Bár kétségkívül nagyon fontos, mégsem csak arra korlátozódik ez a gondolat.

• Egy testté lenni egy folyamat eredménye. Az "elhagyja – ragaszkodik" után következik, ami a házasság előtti tisztaságot is magában foglalja. Az ódivatú gondolkodás és a modern gondolkodás mást és mást diktál ezen a téren. De miért kéne, hogy diktáljon nekünk valaki? Erkölcsi meggyőződésünk is elég lehet ahhoz, hogy ezt így gondoljuk. Isten rendje pedig mindezt tökéletesen felülírja és belehelyezi a csodák birodalmába.
• Az egy test valóban egyet jelent, vagyis nem két egész, hanem két fél marad csupán a különválást követően. Ezért nem sikeresek az újból és újból szerencsét próbálók. Ez nem a könnyebb út, bár eleinte jó ötletnek tűnhet.
• Egy test és egy lélek. Összecsiszolódások és évek, együtt rezdülések és évtizedek. Harmónia, melyben az érzelmi hullámvasút minden lehetségesen megjárható négyzetcentimétere benne van.
• Egy test a szó legszebb értelmében: a szexualitás csodája és varázsa. Mennyiben fejesugrás egy szikláról? Egyszer csak ott vagy, minden előképzettség és gyakorlás nélkül. Mennyiben úszótanfolyam? Egymást mind jobban megismerve, megértve, megszeretve, s tisztelve egyre inkább az összecsiszolódáson munkálkodni.